Mi Nadj és Ditső Keráljink voltunk ma az Udvari Építésznél, audencián.
Beszélgetett a két nagyúr, és hát az Keráljunk többet beszélt mint az Építészünk. De ez így is van rendjén. Az Építész nagy sajnálatunkra még mindig nem épít, bár megkeresték különböző herczegségek, és lovagi rendek. Ő sem volt rest lóhátra kapni, és körbejárni a környező tájakat, hogy új építenivalót keressen.
Addig is míg valami nemesúr felfigyel magasztos, és malasztos tehetségére, kedves időtöltésének él: otthoni kúriája méherében, fura gépezeteket és egyéb titozatos szerkentyűket fabrikál.
Hogy Kőhalmi Zoltán szavaival éljek: jelenleg HOBBISTA ...
Az Nadj Hábrodott Dogman Felségünk vittünk neki jóféle villányi cabernet bort, mely nedű igen száraz fajta, és Fenséges torkunk nemigen szereti eme a homoktenger kiivásához hasonló érzést. Cserébe (miután lelkiismeretesen leadtuk a múltkor kapott üres borosöveget) kaptunk egy flaska
ROZMARINGOS GYÜMÖLCSÖS HÁZI PÁLINKÁT:
Be is került az nemes nedű az Kerálji kincstárba, hogy nemes napokon torkunkat öblítvén az Udvari Építészünk egésségére kiálthassunk.
Most már elég késő van, mondhatnánk úgy is hogy korán... ezért a szerkentyűkről és a Balatonboglári Pohártörő Borlovagrend Kisrömpölyeiről és Nagymeszelyeiről mésákor fogok krlogolni.
